A mai párkapcsolatok világa olyan, mint egy gyönyörűen feldíszített torta: Ez kívül csábító, belül édes, de ha közelebbről megnézzük van benne néhány „mazsola” kis keserű falat.Az egyik szelet a valós idejű megfigyelés és nyomkövetés, ami nagyon is toxic, mérgező de közel sem ez az egyetlen probléma inkább azt mondanám ez a legjelentősebb probléma akármilyen mézes mázos indok is áll a háttérben.A teljes „problématorta” sokféle összetevőből áll:
-bizalomvesztés, féltékenység, megcsalás, túlzott kontroll, félelem, önbecsülés hiánya.Ezek nem egymástól független gondok sokkal inkább egyfajta láncszemek, amelyek lassan és észrevétlenül hálózzák be a kapcsolatot.
A bizalom törékeny építmény ami nem egy állandó, kőbe vésett dolog, hanem egy híd amit mindkét fél folyamatosan épít. Ha az egyik elkezdi bontani, tegye ezt akár hazugsággal, elhallgatással, akár tiszteletlenséggel a másik félben is elindul a bizalmatlanság. A baj ott kezdődik, amikor a bizalom helyét átveszi az ellenőrzés: „Hol vagy?”, „Kivel beszéltél?”, „Miért nem válaszoltál azonnal?”.Ez kezdetben még akár törődésnek is tűnhet de idővel mérgezővé válik, és nem közelíti hanem egyre távolítja egymástól a feleket.
A féltékenység gyakran nem a másik viselkedéséből fakad hanem a saját belső világunkból. Könnyű ráfogni hogy a párunk túl vonzó, túl közvetlen vagy túl barátságos, ha az önbecsülésünk gyenge akkor minden kedves szó, mosoly vagy új ismerős fenyegetésnek tűnik. Ilyenkor nem a valóságot látjuk hanem a félelmeink torz tükörképét. Minél erősebb az önbizalmunk annál kevésbé kell attól rettegnünk, hogy elveszítünk valakit. Ezért az önbizalom építése nem luxus hanem alapfeltétel, ha egészséges kapcsolatra vágyunk.
A megcsalás az egyik legnagyobb törésvonal a párkapcsolatokban ez lehet a kapcsolat végét jelentő esemény, de lehet figyelmeztető jelzés is hogy valami mélyen nincs rendben. Van, aki képtelen elköteleződni van, akinél eltűnt az intimitás és van aki egyszerűen csak él a lehetőséggel anélkül hogy belegondolna a következményekbe.
Egy biztos: a megcsalás soha nem véletlen és mindig árulkodik valamiről a megcsaló személyéről, a megcsalt viselkedéséről a kapcsolat állapotáról, vagy egyszerre mindháromról.
A túlzott kontroll elsőre biztonságot adhat, de ez csak illúzió, ez olyan, mint egy aranykalitka:
kívülről szép és csillogó, belülről viszont fojtogató. Minél jobban próbáljuk fogva tartani a másikat annál inkább menekülni vágyik. Az igazi biztonság nem abból fakad, hogy mindent látunk és tudunk, hanem abból, hogy akkor is nyugodtak maradunk, amikor nem vagyunk mindennek a birtokában.
A legtöbb párkapcsolati válság mélyén ugyanaz a gyökérprobléma húzódik meg:
Ez az önismeret és az önbecsülés hiánya.
Ha nem tudod, ki vagy, és nem érzed magad értékesnek akkor mindig a másiktól fogod várni a visszaigazolást. Ha ez elmarad jön a féltékenység, a kontroll, a bizalomvesztés és a kapcsolat lassan elveszíti a lényegét. Ezért a kapcsolat megmentésének vagy erősítésének első lépése sosem a másik átformálása hanem önmagunk felépítése.
A megoldás nem egyszerű, de lehetséges. Ez pedig az önértékelés erősítése, a nyílt és őszinte kommunikáció, az egészséges határok felállítása a közös minőségi idő tudatos megélése és a folyamatos ellenőrzés elengedése. Ezek együtt mind olyan lépések amelyekkel vissza lehet hozni a kapcsolatba a kölcsönös tiszteletet és bizalmat.
A jövő párkapcsolatai azoké lesznek akik megértik:
a szeretet nem a másik felügyelete hanem a másik szabadságában való biztonság.
És most hozzád fordulok:
Mit gondolsz, szerinted a párkapcsolatok jövője inkább a szabadság vagy a kontroll felé halad?
