Amiben élünk, halunk
Van valami, amit egy ideje egyre mélyebben motoszkál bennem, szinte biztos vagyok benne hogy nem csak nejem tűnt fel de valahogy egy olyan korba csöppentünk szinte észrevétlen ahol szinte minden gyorsabb lett.
Gyorsabb a vásárlás, gyorsabb információ áramlás,gyorsabb szórakozás, és sajnos ezáltal vagy ettől függetlenül sokszor gyorsabb lett a lemondás is.
Ha manapság elromlik valami azt már nagyon ritkán javíttatjuk meg. Hiszen egyszerűbb sokszor olcsóbb újat venni!
Ez a modern és gyorsan száguldó világ lassan rá szoktatott bennunket arra hogy a csere kényelmesebb, olcsóbb és egyszerűbb is mint a ráfordított idő és energia.
Önmagában ezzel talán még nem is lenne gond…ha csak más egyéb itt most nem releváns hátrányait úgy mint a felesleges hulladék termelés említeném!
A kérdés inkább az hogy vajon ez a szemlélet megállt-e a használati tárgyaknál.
-Nem, határozottan nem! Én néha úgy érzem és azt látom hogy manapság már a kapcsolatok zöme ugyanazzal a türelmetlenséggel működik mint amivel egy hibás készüléket kezelünk. Ha valami nem úgy működik ahogy elvárjuk, ha akadozik, ha konfliktus jelenik meg, sokan már nem a megoldást keresik hanem lépnek a következő lehetőség felé! Gond nélkül lépnek ki és égetnek fel mindent maguk mögött!
Pedig az emberi kapcsolatok soha nem úgy működtek, mint a műszaki cikkek, a bizalom nem gyári tartozék, a másikba vetett hit nem tanítható, a tisztelet nem előre telepített funkció.
A szeretet, a barátság vagy akár egy hosszú házasság sem készen kerül a polcra.
Ezek mind olyan dolgok amelyek idővel, közös emlékekkel, hosszú harcok és békeidők által válnak értékké.
Éppen ezért gondolom úgy, hogy az élet legfontosabb dolgai között sok olyan van amit nem feltétlenül kell azonnal lecserélni hanem talán először meg kellene próbálni karbantartani.
Legyen ez egy kapcsolat, egy barátság vagy éppen egy családi köteléket.
De itt említhetném akár a saját lelki egyensúlyunkat is!
Természetesen vannak helyzetek amikor az elengedés a helyes döntés. Hisz nem minden menthető meg, és nem minden érdemel második esélyt de talán érdemes néha feltenni magunknak a kérdést:
-Valóban menthetetlen volt?
Vagy csak gyorsabbnak tűnt újat keresni, mint időt és energiát fektetni a régibe?
A jelenkori világ folyamatosan azt sugallja hogy mindig van újabb, jobb, modernebb miközben az élet újra és újra megtanítja hogy az érték nem mindig az újban rejlik.
Sokszor fordul elő hogy éppen azok a dolgok válnak idővel a legfontosabbá amelyek mellett kitartottunk akkor is amikor már nem voltak tökéletesek.
Talán ez a különbség egy egyszerű tárgy és egy valódi érték között. Az egyiket használjuk a másikat megbecsüljük.
Te hogy látod?
Valóban egy eldobható korszakban élünk, vagy csak egyre ritkábban vállaljuk a javítással járó munkát , “árat” és felelősséget?
